1998-ban jártam először Szamosújváron. Fiatal táncosként, középiskolásként, a falubeli táncosokkal. Aztán telt múlt az idő és tanítványból tanárrá váltam és lassan 18 éve én viszem a saját tanítványaimat erre a nagyszerű helyre, hogy élményeket és barátokat szerezzenek!
2019 május. 8- 13-a között öt napot töltöttünk el 45 gimnazistával a 24. Nemzetközi Néptáncfesztiválon. Esőben indultunk és esőbe érkeztünk a csapattal. Néhányan épp csak letették a tollat az angol érettségi után,már buszra is pattantunk és robogtunk Erdély irányába. Mindig izgulok és reménykedem, hogy legalább olyan jól érezzék magukat a gyerekek,mint ahogyan én szoktam gyerekkorom óta. Az esti órákban érkeztünk meg a Téka Alapítvány székházához. Szeretettel vártak már bennünket a régi barátok. Gyors program egyeztetés egy kis vacsora és alvás,mert másnap már sok-sok program várt ránk.
Reggeli után sietve cuccoltunk át a nemrégiben életre hívott Kemény Zsigmond Elméleti Líceumba, ahol délelőtt előbb a Nyestek és Mások diákszínpadunk Középkori Sztori című darabját adták elő a fiatalok, hatalmas sikerrel, majd az Abanda zenekar szabadtéri koncertje következett! Közönségünk az iskola kicsi és nagy diákjaiból állt valamint, az ott tanító tanárokból!
A mozgalmas délelőttbe még belefért az is,hogy buszra szállva ellátogassunk a válaszúti Kallós Alapítványhoz. Régi ismerősök vagyunk, sokszor sok csapattal jártunk már ott és mindig jó látni, hogy növekszik, hogyan fejlődik a szórványkollégium és Kallós Zoltán egykori háza, ma kiállítóterem, múzeum. Szinte szédül az ember attól a temérdek kincstől, amelyek Erdély különböző részeiből kerültek ide, mint egy megmentve azokat az utókor számára. Egy kávé és a szokásos könyvvásárlás után vissza Szamosújvárra.
A délutánt készülődéssel és a viseleteink vasalásával töltöttük. Este a helyi művelődési házban együtt szerepeltünk a litéri, szentgáli, sárospataki és a szamosújvári csapatokkal. A fellépést vacsora, azt pedig a kihagyhatatlan, emelkedett hangulatú táncház követte. A talpalávalót a Harmadik zenekar, a Kontra banda és az Ördöngős zenekar húzta. Szerencsére bátor fiaink vannak, akiknek mindene a helyén van és szépen sorban minden lányt megtáncoltattak. Nagy beszélgetések, még nagyobb nevetések. Ilyenkor pár nap alatt barátságok, szerelmek szövődnek. Szép emberi és hasznos szakmai kapcsolatokkal gyarapszik mindenki.
Másnap a diákok pihentek sétáltak, felfedezték a várost. Ellátogattak a helyi börtönhöz, ahol Rózsa Sándor is raboskodott egykor, és a temetőbe, ahol ma is nyugszik az egykori betyárvezér. Míg diákok lazítottak én hivatalos voltam egy gyermekjáték fesztiválra, amit nyolc évvel ezelőtt hívtak életre hiánypótló jelleggel. A helyi és környékbeli óvónők, tanító nénik csoportjait nézhettük meg. Kiváló, lelkes szakemberek, csupa mosoly és elhivatottság. Hálás feladat volt az értékelés és a bemutatókat követő beszélgetés. Amíg mi felnőttek a pedagógiáról értekeztünk a kicsiknek hangszersimogatóval és táncházzal kedveskedtek a szervezők. Délután felvonulás a főutcán, majd egy előadás a főtéren, tánckavalkád. Vacsora, és az est fénypontja, Herczku Ági és zenekarának koncertje, melynek különlegessége, hogy a mezőségi anyagokból összeállított CD, a visai hangszeres és énekes folklórt mutatta be a nagyközönségnek. A gyerekek és felnőttek még a csípős, szeles hidegben is ámulattal hallgatták, együtt dúdolták, énekelték a többnyire jól ismert dallamokat. A koncert után ismét táncház, még nagyobb lendülettel, még több vendéggel, mint előző nap.
Vasárnap reggeli, búcsú a vendéglátóinktól. Baráti ölelések, mosolygó, de fáradt tekintetek mindenhol. a tervek egyeztetése, táborok, újbóli közös találkozások lehetőségének a megbeszélése. Indulás Torockóra, ahol terveink szerint még egy napot túrázással pihenéssel töltünk.
A bizonytalanság és Murphy is velünk volt. Előbb a sofőrünk tévedt el és mielőtt beértünk volna a faluba a 100 kilométeres kitérő után, a buszunk az Aranyos partján egy hídnál megadta magát. Innen jött egy előre nem tervezett rövid kis gyalogtúra. A fáradság ellenére szerencsére senki nem bánta a kis sétát. Nézelődtünk és szívtuk magunkba a táj erejét.
Torockó pedig a világ egyik legszebb gyöngyszeme! Olyan hatással van mindenkire, felnőttre és gyerekre, mint egy igazi mesebeli a Falucska. A Székelykő és az Ordaskő bérceinek ölelésében a völgyben megbújva. Mindenhonnan források buzognak. Igazi felüdülés volt az esti séta. Este még egy kis éneklés aztán alvás...
Reggel pedig, fáradtan ugyan, de lélekben feltöltődve indultunk haza.
Fantasztikus élmény, remek utazás volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.