A Mozgás Törvénye

"A művészet az emberiség legtürelmesebb nevelője."

Sárszentágota, a világ közepe!
Gyermekkorom sosem hervadó virágai

Képzeljenek el egy picike falut a közepén egy buszforduló, mögötte egy művelődési ház (a "kultúr"), az előtt egy tejcsarnok, a csarnok mellett a posta, azzal rézsút szemben a kocsma és attól kicsit odébb a bekötőút végén a polgármesteri hivatal, aminek az udvarán öreg tölgyfák vigyáznak a dédapám és sok más hős emlékére... Ezzel szemben van a mi házunk. A kultúr mellett jobbra egy szép rét, néhány fűzfával, ide járunk focizni. Szembe a házunkkal a posta mellett, még három ház a tópartig. Jenő bácsiék, Pali bácsiék és a Feri bácsiék. Mind barátok. Ugye mostanra mindenki előtt ott a kép?

Az utolsó háztól alig pár méterre terül el a Bangó tó, mögötte a Sóstó, aztán Kenderáztató és hátul a Kerék tó. Mögöttük szántók és erdők amíg a szem ellát és mindez ott van egy karnyújtásnyira! Egy hatalmas természetes játszótér, aminek minden egyes részletét ismertük mint a tenyerünket!

agota.jpg 

Két kisfiú áll egymással szemben a saját házuk kapujának kisajtajára felmászva. Lelkesen integetnek, kiabálnak egymásnak: "Gyere át! Gyere át!"

Berohanok anyához és megkérdezem, hogy átmehetek-e a Csabiékhoz. "- Mit fogtok csinálni, hova mentek? - Csak a tóra megyünk. - Estére legyél itthon." Ez olyan természetes volt a nyarainkban, de ma, szinte sci-fi-be illő jelenet is lehetne. Hogy féltettek-e minket? Biztosan. Hogy bíztak-e bennünk? Mindenképpen! És tudták, hogy vigyázni fogunk magunkra és egymásra!

Aztán rohantam, mint az őrült, felszabadultan, vidáman. Csabiék Bobi kutyája, egy kis közepes vöröses kutya, mindig megugatott. Ahogy mentünk hátra a házuk mellett a tópart felé, mindig kísért minket. Nagyon peckesen mentünk mert katonák voltunk! A fegyver mindig az volt amit találtunk. A bázis a tavak között fekvő homokbánya volt, tövises bokrokkal, üregekkel, lyukakkal. Jártuk a nádast és a tavat. Hasig gázoltunk a hűvös iszapos vízben, a "vizipókok" és piócák után kutatva. Lestük a szárcsákat meg a kacsákat, a kócsagot, és a hatalmas hattyúkat. Kutattuk a nádast, hátul a tó mögött meg rókavárat fürkésztünk. 

A nádaratók által otthagyott halmok voltak az indiántáborunk tipijei. Bodzaágból és kék bálamadzagból készültek az íjjak, a nyílvessző erős nádszál volt. Reggeltől estig képesek voltunk járni a környéket, mindent fel akartunk fedezni! Néha persze a nagy lelkesedésünkben olyasmibe is belekeveredtünk, amit a felnőttek már nem annyira vettek jó néven, pedig minket valóban csak a jó szándék és a kalandvágy vezérelt.

erdo.jpegEgy alkalommal elhatároztuk, hogy felfedezzük az orosz katonák által az erdőben hátrahagyott bunkereket és tábort. Persze ez az expedíció alapos előkészületeket igényelt. Megbeszéltük, hogy mire van szükség egy ilyen felfedezéshez. Biztosan kell kötél, mert majd úgy fogunk menni a bunkerbe, hogy a derekunkra kötjük, így, ha valakivel történik valami a többiek könnyebben tudnak rajta segíteni és nem hagyjuk el egymást. Kelleni fog sisak a fejünkre, az omlás ellen. Kell még bontó fejsze, vagy csákány, hogy mindenhova bejuthassunk és persze kell lámpa, meg élelmiszer, mert hát ki tudja meddig maradunk. Igen ám, de mindezeknek mi szűkében voltunk... akkor jött az ötlet! Törjük fel a tűzoltószertárat, mert ott ez mind megvan egy helyen. Kicsit kölcsönveszünk mindent és, ha vége a kutatásnak szépen visszacsempésszük. Micsoda ötlet!!! De ezt óvatosan kell ám, mert egy faluban mindenki nyitott szemmel jár és a csibészeket még előtte lefülelik, mielőtt alaposan belegondolnának mire is készülnek.

Persze mi rafináltak és ügyesek voltunk. Legalábbis ezt hittük. Egy alkalommal a szertár már mások által megbontatott mennyezetének apró résein a nagyok felnyomtak a padlásra, mert én voltam a legkisebb. Aztán átmászva a kincseket rejtő részbe szépen kiadtam mindent, amire szükségünk volt, ezeken a réseken keresztül. Hajrá! Az első lépés teljesítve! De az expedíció csak másnap indul, addig el kell rejtenünk a cuccokat valahova, ahol biztosan nem talál rá senki! A falu határában, az erdő szélén állt egy elhagyatott istálló, hatalmas, vaskos falakkal. Az tökéletes lesz! Bementünk és a vastag falak tetejére a tető alá szépen sorjázva elrejtettünk mindent! Pacsi, és mindenki teker hazafelé, izgatottan várva a küldetés második napját, a felfedezést! 

Az örömünk nem tartott sokáig! Valami szemfüles ember megtalálta a rejtekhelyünket és az első dolga volt, hogy tájékoztassa a polgármester urat az eseményekről. Valami rejtélyes módon aztán minket kezdtek gyanúsítani a "lopással". Nem értettük a dolgot, hogyan lehet ennyire gyorsan lebukni. Aztán láttam az utcában, hogy a barátaim lehajtott fejjel az apukájuk társaságában érkeznek a hivatalhoz. Mi is mentünk apával... Mély megbánás mellett először tagadtunk, aztán persze a terhelő szemtanúi vallomások nyomására mindent bevallottunk. Aznap azt hiszem se dinnye se fagyi nem volt... Meg talán valami tiltást is kaptunk egymás társaságára vonatkozóan... Persze ezt valószínűleg a szüleink sem gondolták komolyan.sarszentagota_church.jpg

Aztán folytattuk a gondtalan életünket. Játék és bunker építés a kiserdőben a Béla bácsiék tyúkudvara mellett, ahonnan kukoricával csalogattuk ki a tyúkokat és precízen előkészített hurokkal kapdostuk őket. Aztán frissítő az ártézinél, majd foci estig a réten. Józsi hozott egy kecskét is legeltetni időnként, mert csak akkor jöhetett ki focizni. Játék és kommandózás a kultúr környékén, biciklis ugratások a tehenek által letaposott árok mentén és sok-sok kilométer biciklizés egyik cimborától a másikig, közben egy fagyi Prüntyiék fagyizójánál. Este már hallottuk egy-egy szülő kiáltását a kapukból! "Nyolc óra van, gyertek haza!!!"

Csodaszép volt. Olyan természetes, olyan félelemmentes, olyan szeretetteljes. Gyereknek lenni mindig jó! Remélem most is!

Bízzatok bennük, aggódjatok értük és engedjétek őket! Adjatok nekik teret, mert arra van a legnagyobb szükségük! Mozgás! Gyerünk a tóra, az erdőre! 

És innen integetek most neked Csabi, közel 30 év után: "Hahó! Gyere át!" :)  

A bejegyzés trackback címe:

https://amozgastorvenye.blog.hu/api/trackback/id/tr9114921976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása