Néhány idézet az elejére, az Útmutató a pedagógusok minősítési rendszerében a Pedagógus I. és Pedagógus II. fokozatba lépéshez hatodik, módosított változatából! (Annyira átgondolt a dolog hogy ÖT év alatt eddig csak HAT változat született.)
"Az egyik legfontosabb oktatáspolitikai cél, hogy a pedagógushivatást a legrátermettebb,
legtehetségesebb emberek válasszák, és a már gyakorló eredményes pedagógusok a pályán maradjanak. " (7. old.)
"A magas presztízsű értelmiségi szakmák – orvos, mérnök, jogász – esetében a társadalmi megbecsültség,
a szakmai életutak és a szakma gyakorlóinak elégedettsége között szoros kapcsolat mutatható ki.
Ezeknél a szakmáknál a szakmai életutaknak világos és pontos szakaszai vannak, amelyek eléréséhez
pontosan körvonalazott teljesítményeket és anyagi megbecsültséget rendeltek." (7.old.)
"A hazai pedagógusminősítési rendszer kidolgozását a nemzetközi tapasztalatok feltáró vizsgálata előzte
meg, amelynek alapvető célja tíz ország (Anglia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Németország,
Olaszország, Románia, Spanyolország, Svédország és az Amerikai Egyesült Államok) gyakorlatának és
tapasztalatainak összevetése volt..." (7.old)
Elöljáróban ennyit. Szép gondolatok, nemzetközi kitekintés és tapasztalatok, azok magyarítása, finomítása! Igazán jól sikerült a magyarítás! Egyetlen dolgot azért kifelejtettek ebből a rendszerből... és az a hozzárendelt anyagi megbecsülés, de erről később.
Sok pedagógussal beszélgettem az elmúlt időszakban a portfólióírás rejtelmeiről, de bizton állíthatom, hogy senki sem volt elragadtatva, hogy végre foglalkozhat egy kicsit a saját életútjának remekbe szabott interpretálásával. Ugyanis nem éri meg! Sajnos ez az igazság. Rengeteg időt és energiát kell ráfordítani és valójában nem kifizetődő. Hogy miért is nem? Kicsit bonyolult így érdemes figyelmesen olvasni. A pedagógus bérek az ígéretekkel szemben nem követték a minimálbér változásokat. A mai 149000 forint helyett a 2014-es 101500 forintos minimálbér a pedagógusbér számítási alap. Ha úgy tetszik minden hónapban 47500 forint mínuszban vagyunk mindannyian. Következésképpen, ha megszerzem a Ped II. fokozatot, akkor mivel a kategóriaugrás következtében bruttó 27405 forinttal fog emelkedni a fizetésem, így onnantól kezdve már csak 20095 forintot fizetek havonta én az államnak azért, hogy dolgozhassak neki! "Teccik érteni?!" "Maaaargit, normális?!" Ennyit tehát az ún. anyagi megbecsülésről!!!!
A PED I. és PED II.-be lépés kötelező!!! Vagyis minden más szakmával ellentétben itt nincs megállás azok számára sem, akik nem kívánnak ezzel foglalkozni. Itt nem lehet kérem tizedesként megöregedni. A mesterfokozat ugyan már nem kötelező, de eléréséhez szakvizsga szükségeltetik, ami bekerülési költsége alsó hangon is kb. 600000 pengő magyar forint (nem számítva az étkezés, szállás és utazás, könyvek stb. költségeit a két évre, amíg egy ilyen szakvizsga megszületik!) Tessék nekem mutatni még egy olyan munkáltatót, aki a saját belső előmeneteli rendszerét úgy építi fel, hogy a munkavállalójának az előmeneteléhez szükséges iskoláit, illetve legfőképpen belső továbbképzéseit nem finanszírozza! "Teccik érteni?!" Ha mesterpedagógus akarsz lenni végezz el egy szakvizsgát sok pénzért a kevés pénzedből, hogy utána továbbra se keress sok pénzt!
A fent hivatkozott útmutató 132 oldal terjedelmű. Kétség nem fér hozzá, hogy az összeállítóit a jószándék vezérelte. De ki fog elolvasni egy 132 oldalas útmutatót? Ez a felépítmény teljességgel gyakorlatiatlan, álságos és a meggyőződésem szerint, ahelyett hogy a célok között meghatározottan, vonzóvá tenné a tanári pályát, kifejezetten riasztóvá teszi! Szerintem ez egy teszt! Egy teszt arra nézve, hogy mikor fogy már el végre a magyar tanárok türelme. Meddig lehet velük lenyeletni a hülyeséggombócokat. Eddig jól megy, szerintem maguk sem gondolták volna, hogy ennyire jól sikerül.
A portfólió egy mese. Amit az ember magáról ír. Azért mese mert szuperül meghatározták a mezsgyét, ami között mozogni lehet, szabad, vagy inkább érdemes. De, ha én nem tudok ilyen határok között mozogni? A pedagógus teljes lényével pedagógus. A teste, a szelleme, a gesztusai, a mozdulatai, a hangsúlya, a humora, a hite, a szelídsége, a vadsága mind-mind hozzájárulnak ehhez. Azt hiszem nem lehet fiókokba sorolni.
Több szakértő barátom segédkezett a megírás alatt. Folyton traktáltam őket. Aztán meguntam. Meguntam, hogy CSAK úgy jó, hogy EZT NEM írhatod bele, a nevek nem szerepelhetnek benne, a képeken az arcok nem látszódhatnak, a véleményed nem érdekes, a meglátásaid itt nem fontosak. Csak töltsd ki okosan hogy a rendszer lássa, hogy jó gyerek vagy! Ezt a dokumentumot a VILÁGON három ember fogja olvasni! Az egyik a pedagógus közvetlen főnöke, aki amúgy vélhetően ismeri, rajta kívül pedig KETTŐ azaz KETTŐ fő kirendelt szakértő! Ők hárman férhetnek hozzá egy élet leírt, mesés, vagy valóságos szakmaiságához. Papír alapon. És ők ez alapján fogják eldönteni, hogy az emberünk jó, vagy rossz pedagógus! Ezen kívül még a személyes találkozás alkalmával egy kicsit beszélgetnek, megnéznek két előre jól megbeszélt és megtervezett órát és BUMM már kész is a pöcsétes pappíross: PEDAGÓGUS II. fokozatba léphet, vagy valami ilyesmi. Hát nem óriási, micsoda büszkeség! Így már majdnem annyit kereshetünk, mint egy lidl-s árufeltöltő.
Véleményem szerint, a pedagógus életpályamodell útmutatója hazudik! Nem a legrátermettebbek, hanem a legszolgalelkűbbek fogják eztán ezt a pályát választani. Akiknek elég, hogy megmondják, hogyan csináld és úgy fogja csinálni. Kihal a lelkesedés, az innováció.
A pedagógus pályán ma kétféle ember van. Az egyik a hithű, hivatástudattal rendelkező őrült, a másik pedig a teljesen kiégett, vagy afelé nagyon jó úton haladó változtatásra képtelen.
Nem túl reményteli. Hazudik mert, ha azt akarnák, hogy a pedagógusok a pályán maradjanak, azért látható intézkedéseket tennének! Hazudik, mert ez a rendszer az életpálya modellt is beleértve nem emelni kívánja a pedagógus pálya presztizsét, hanem egész egyszerűen a legmegalázóbb helyzetbe hozza, amikor a postások és a rendőrök, vagy egy auchan-os pénztáros sajnál meg minket! Ha valóban azt szeretnék, hogy maradjunk, nem bagóért dolgoztatnának minket és nem kellene külön a dilettáns kis módszereik szerint papíron munkaidőt elszámolni a szarul szerkesztett excel-tábláikba, mikor az általuk megrendelt KRÉTA rendszer szuperül kiszámolja és nyilvántartja a munkaidőnket. Nem kellene statisztikákat gyártanunk a semmiről, majd azokat újra megcsinálni még egyszer és újra, és újra, és újra... Minden óraadó tanárnak lenne az adott hónapra érvényes szerződése és megkapná időben a fizetését. Nem szaroznának a munkába járás elszámolásának az adminisztrációján, hanem örülnének, hogy egyáltalán még van ember, aki bemegy egy iskolába dolgozni! Megfizetnék a technikai dolgozókat és minden erejükkel azon lennének hogy az iskolák helyzetét és munkáját könnyítsék és ne nehezítsék. Van az a szép régi mondás, ha nem tudsz segíteni, legalább ne akadályozz! Hazudik, mert, ha valóban a pedagógus pálya presztizsét akarnák emelni, akkor a kormánypárti "újságírok" nem gyaláznák a tanárokat, akik esetlegesen rávilágítanak a rendszer hiányosságaira.
Sajnálom. Sajnálom, mert én szeretem a munkám és a hivatásomnak tekintem. Sajnálom, hogy a komcsi tempó kerül előtérbe, a központosítás és az ellenőrzés. És van pofájuk beleírni azt a 10 országot, amit megvizsgáltak! Az ott megkereshető tanári fizetéseket azt hiszem kifelejtették. Volna javaslatom hogy ezzel a modellel mit kezdjünk, de az pillanatnyilag eretnekségnek tűnne. Sokkal gyakorlatiasabban kellene hozzányúlni a rendszerhez! Látogatni, beszélgetni, érdeklődni, ki-mit-hol-hogyan csinál jól! Engedni azt, ahol szépen és jól csinálják, példaként mutatni! Megbecsülni a munkát és megfizetni, valóban differenciáltan! DE nem ilyen humbukk módon, mint ebben a rendszerben, mert ez egészen egyszerűen egy vicc!
A napokban megkaptam az értesítést, hogy a minősítésem április 20-án esedékes! Ez azért nagyszerű hír, mert így csak kilenc hónapot kell várni a fizetésemelésre. Pont, mint egy gyermek születésére, hát nem aranyos?!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kvadrillio 2019.12.03. 19:51:39
G7 Ekonomi
Tóth István János
Tóth István János
2019. december 3. 16:13• Közélet
Miért vonzódnak a luxushoz a haveri rendszer vállalkozói?
Illusztráció. Fotó: AFP/Europress
(A szerző a KRTK KTI tudományos főmunkatársa, a CRCB igazgatója. A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Ha e vállalkozók
maguknak vagy vezérüknek partit szerveznek, akkor ennek minden képzeletet felülmúlónak kell lennie (lásd Silvio és a többiek). Ha nyaralni mennek a tengerre, akkor nem érhetik be egy populáris, bárki által elérhető hajóval, hanem csak a drágábbak felelhetnek meg e célra (lásd itt vagy itt). Ha a feleségeiknek karórát vesznek, az nem lehet egyszerű, hanem csak ritka és rendkívül drága (lásd itt). Ha repülőt bérelnek, akkor csakis luxusgépek jöhetnek szóba (lásd itt). Ha terepjárót vesznek, akkor az nem lehet egy mindennapi városi terepjáró, hanem csak a legdrágább típusok egyike (lásd itt). Ezen túl az is megfigyelhető, hogy a kizsákmányoló intézményeken (itt) keresztül megszerzett járadékot a rendszer kedvezményezett vállalkozói előszeretettel viszik külföldre, minek eredményeként egy országban a korrupció szintje pozitívan befolyásolja az országból való tőkekimenekítés (capital flight) relatív súlyát
.
De mi az az erő, ami a haveri vagy a kleptokrata rendszer kedvezményezettjeit, strómanjait, vállalkozóit ilyen mértékű luxusfogyasztásra ösztönzi? Miért hajlamos a rendszerhű, nemzeti érzelmű vállalkozó vagy a stróman kivinni a pénzt abból az országból, amelyikben ezt szerezte?
Bár a kedvezményezett vállalkozók cégeire vonatkozó gazdasági tények – a vállalkozásaik tőzsdei sikerei, a lebonyolított akvizíciók, a kifizetett osztalék mennyisége és aránya, a leggazdagabbakhoz való gyors felzárkózás – kétségtelen sikerekre utalnak, e vállalkozók élete mégsem fenékig tejfel. Életüket még ezekben a rendszerekben is megkeseríti
annak a rendszernek immanens instabilitása, amelynek haszonélvezői;
a joguralomhoz fűződő ellentmondásos viszonyuk;
a ténylegesen elérhető és az általuk elvárt életszínvonal közötti feszültség
és a lebukástól való félelmük.
E tényezők hatása e vállalkozók életére leginkább a járadék felhasználására vonatkozó döntésükben érhető tetten. Hogyan használják fel ezt? Mennyit fogyasszanak el, és mennyit takarítsanak meg (fektessenek be) belőle? Itthon vagy külföldön tegyék-e ezt?
Ehhez mindenekelőtt azt kell maguk előtt tisztázni, hogy a megszerzett járadékot olyan normális, mindennapi jövedelemnek tekintik-e, amelyhez piaci verseny közepette, legálisan juthat az egyén (a vállalkozó) a rendelkezésére álló fizikai, humán és társadalmi tőkéjének felhasználásával. Még akkor is fontos ez a kérdés, ha első ránézésre rendszeresnek és stabilnak is tűnik ez a járadék. Ellenkező esetben a járadékból származó jövedelem inkább a talált pénzzel (windfall gain) rokonítható, amelyről a jövedelemtulajdonos eleve tudja, hogy ritkaság: a szerencse gyümölcse. A járadékvadászaton alapuló haveri vagy kleptokrata rendszerben megszerzett járadékról ezen túl azt is tudja, sejti a kedvezményezett vállalkozó, hogy ennek garanciája nem más, mint a jó személyes viszony, ami őt a vezetőhöz/vezérhez/uralkodóhoz fűzi. Ennek a viszonynak a tartósságától függ az, hogy hosszú távon hozzá tud-e jutni a járadékhoz.
Ez pedig mindjárt egy dilemmát is jelent a .......PFÚÚÚÚJJJJJJJJJJ...
VAN HSZ...CSAK NEM TESZED BEHHH !
midnight coder 2019.12.04. 08:05:44
midnight coder 2019.12.04. 08:19:32
Amúgy az is vicces, hogy a KLIK-es épületek szépen fel vannak újítva, légkondival szépen rendesen mint egy modern iroda, közben a legtöbb iskolában még a tábla lefestése is kihívás, légkondit meg max. akkor látnak, ha elmennek megnézni a KLIK szép új épületét.
Azaz a rendszerben pont a gyerekek és a pedagógusok vannak leszarva.
Before · http://azbeszt.blog.hu 2019.12.04. 08:46:36
Egy dologgal nem értek egyet, legalább is szerintem - bár a végkifejlet tényleg a szolgalelkű besorolódás - az eredeti cél nem ez volt. Ami talán még rosszabb is, mert úgy mondhatnánk, hogy gonosz a rendszer és jól megfontoltan akarja maga alá gyűrni teljes ágazatok munkavállalóit. De nem, legalább is nem teljesen.
A probléma az, hogy a magyar bürokrácia és az államigazgatás tökéletesen elvált a valóságtól, a hétköznapok gyakorlatától. Íróasztal mögött kitalált fantazmagóriák szerint próbálják szabályozni milliók életét. A szakmákat sose gyakorló - megengedem, hogy talán nem is ismerő - hivatalnokok találnak ki maguk számára szépen és jól prezentálhatóan hangzó rendszereket, miközben azok életszerűsége, kivitelezhetősége és értelme a nullával egyenlő. Buta káderország lett Magyarországból, a mindent túlszabályozni akaró hatalom pedig nem csupán átveri az embereket (lásd: a minimálbérről való leszakadás), de mindezt fennhangon óriási sikerként kommunikálja.
midnight coder 2019.12.04. 09:09:27
ursus artos 2019.12.04. 09:53:52
Szóval, értem én a panaszt, meg a kevés fizetést, de a kérdés változatlanul az: hogyan lehet a pályáról kiszűrni a szar tanárokat. Mert az oktatási rendszer a tanároktól lesz jó, vagy rossz... Nem a tantervtől, nem a "gyerekanyag"-tól, nem a légkondis tanteremtől. A tanártól. A fizetésemeléstől nem lesznek jobban a tanárok. 2002-ben volt nagyarányú fizetésemelés, ennek ellenére nem lett jobb az oktatási rendszer. (Mondjuk nem is volt jó sosem...) És de: szükség van ellenőrzésre. Az azért mégsem állapot, hogy a tanár tanítgat mindenféle külső kontroll nélkül... Az általános iskolákban jelenleg nincs kimeneti mérés, ellenőrzés, visszacsatolás és következmény. Az eredményt ismerjük.
Szóval a válasz: valóban anyagi megbecsülés kell és ezzel párhuzamosan komoly minőségi követelményeket kell megfogalmazni a tanárokkal szemben az életpálya modell minden elemével együtt: minősítés, szaktanácsadás, tanfelügyelet, önértékelés... (20 éve működnie kellene már ennek a rendszernek.). Részletek a szakirodalomban: Zöld könyv, Új pedagógiai kultúra és úgy általában Nagy József és mtsai. életműve.
Ja és válaszok a kommentekre:
1) Kurva anyját Orbán Viktornak, amiért nem minimálbér követés van.
2) De. Láttam már iskolát és portfóliót is. Nekem nem volt ügy megírni.
3) Nem, nekem nem zsenánt képezni magam. Muszáj is, mert ami húsz éve még egyetemi anyag volt az mára már a középiskolában is jelen van...
4) Rühellem a húsz éve ugyanazt, ugyanúgy tanítón tanárokat. Azt a biológia szakost, aki - bár érettségizett és egyetemet végzett TTK-n - de képtelen komplex természettudomány tantárgyat tanítani, mert ő nem fizika-kémia-földrajz szakos és nem is érti, mi a tantárgy szerepe, célja.
DFK 2019.12.04. 10:21:06
Egy jó tanár bármilyen tankönyvből tud tanítani, egy rossz meg semmilyenből se.
midnight coder 2019.12.04. 10:30:36
midnight coder 2019.12.04. 10:37:39
Pilotax 2019.12.04. 10:46:58
nagyonanyuka 2019.12.04. 11:00:32
Olvastam a friss PISA teszt eredményeit. Biztos, hogy a kínaiak azért taroltak, mert az oktatási rendszerük olyan szuper? Hány kínai tizenéves lett öngyilkos azért, mert nem tudta olyan remekül bemagolni a tananyagot, ahogy azt elvárta magától/elvárták tőle? (Ha Japánban ez a trend, biztosan itt is, csak ez nem olyan nyilvános.)
Egy gépészmérnök teljesítményét könnyű lemérni: működik a tervezett gép vagy nem? A marketinges munkáját: mennyivel nőtt a kereslet a kampány alatt/után? De mi egy tanár értékelésének a kritériuma? Az a jó eredmény, amikor a gyerek keni-vágja a 100 éves háború csatáit, de közben lelkibeteg a teljesítménykényszertől? Vagy az, amikor kicsit félretesszük a NAT elvárásait, és összeöntjük a piros löttyöt a fehérrel, hogy egy kéket kapjunk? Vagy jót nevetünk azon, hogy "Jó játék a konnektor"...
midnight coder 2019.12.04. 11:00:45
midnight coder 2019.12.04. 11:03:01
CleanYourRoom 2019.12.04. 11:52:06
A bürokratikus idiotizmus, túlszabályozás, kontrollmánia és abszurd központosítási kényszer egyértelmű problémák, eléggé ironikus, hogy ezt az egész csődtömeget egy elvileg kommunista rendszer ellen fiatalkorában lázadó, nyugatot majmoló, beatzenét hallgató hippi Ratkó-generációnak sikerült kiviteleznie. A Kádár-korszakban szocializálódottak úgy látszik képtelenek voltak magukévá tenni a piaci teljesítmény és hatékonyság alapelveit mint ösztönzőket.
Viszont önmagában ezeken változtatni szerintem nem érintené a mélyebb problémát, nevezetesen a magával az állam működésével velejáró minőségi és hatékonysági kudarcokat, illetve a pedagógusok versenyképes anyagi megbecsülését, melyet a magyar állam, illetve gazdaság nem képes kitermelni.
Megkockáztatom, hogy csak a teljes összeomlás és a nulláról való újrafelépítés segíthet már, piaci logika és gyökeresen eltérő elvek alapján. Figyelembe véve az emberhiányt ez már nem fog sokáig váratnia magára. Az állami oktatással együtt az egész egészségügy és nyugdíjrendszer is megy majd a levesbe, és később mint a túlterjeszkedő állami hatalom és a felelőtlen, demagóg generációk közötti pilótajáték szomorú példáját fogják majd tanítani az iskolákban.
enrikokaruszo 2019.12.04. 12:24:28
elégedetlenség, hőbörgés, munkakerülés
naponta hallom azoknak a kollégáknak a siránkozását, akik egész életükben ugyanazt csinálták, ugyanúgy
a világ változott meg
jobb, vagy rosszabb, vita tárgya lehet
de kezdeni kell ezzel valamit
midnight coder 2019.12.04. 12:51:04
Ja. Meg a gazdag önkormányzatnak akinek a szomszédjába épült egy jó kis szemétégetõ, volt gazdag iskolája, a csórónak meg nem. Plusz akkor kezdtek az iskolák elkurvulni, és mindennel foglalkozni aminek semmi köze az oktatáshoz, csak hogy odavigyék a népek a gyerkekeket. Meg adni a hülye/lusta gyereknek is jó jegyet, nehogy elmenjen másik iskolába.
midnight coder 2019.12.04. 12:58:24
Ziu9 2019.12.04. 14:01:20
Osztom azt az észrevételedet, hogy a minőségbiztosítás nagyon hiányzik. Lehet nem úgy, ahogy anno nagyszüleim mesélték (falusi tanítók voltak), hogy mikor várták a tanfelügyeletet, olyan volt mint a legszigorúbb vizsgára készülni. De az nekem nagyon hiányzik, hogy az alatt a jópár év alatt amit eddig a pályán töltöttem, szinte senki nem volt kíváncsi egy órámra, mi történik miután bezárom magam mögött az ajtót. Sem azért nem jött, hogy megdicsérjen, sem azért hogy szóljon ha valamit rosszul csinálok.
Jó, a legjobb minőségbiztosítás amúgy egyébkénr a tanuló - aki tudod hogy miért téged talál meg ha valamivel gondja akad, vagy az érettségi után is ha találkoztok, szeretettel köszön neked, mert úgy tűnik hogy valamit tudtál neki nyújtani. Viszont a diákok tapasztalatai hivatalos formában nem nagyon juthatnak el sehová, kerete sincs egy ilyen lehetőségnek, és ez szintén hiba.
Szóba hoztad a komplex tantárgyat. Én most tartom először, az igazság az hogy eddig nem nagyon ízlik. Még nem döntöttem el, azért mert egyes részterületekhez nem elég biztos a háttértudásom, vagy azért mert olyan logikai megközelítést kíván, amit nem érzek a magaménak. Mondom ezt annak ellenére, hogy az így közvetített "minden összefügg mindennel" szemléletet fontosnak találom. Mi az a jó vagy rossz gyakorlat, aminek tanúja vagy?
Amozgastorvenye 2019.12.04. 17:03:33
Nyunyócska 2019.12.04. 19:26:00
DFK 2019.12.04. 23:43:30
Ja és a szakirodalom követése más munkánál is alapkövetelmény (pl ipari k+f). Mármint az, hogy ezt a napi 8 óra felett csináld.
DFK 2019.12.04. 23:54:31
nocomment :) 2019.12.05. 06:56:40
„Hogyan építsünk illiberális demokráciát” kézikönyv, első lecke.
Sajnos ez ellen ma azért is nehéz összefogni, mert a szerző által leírt két tanító típus alkalmatlan arra, hogy kiálljon magáért, a társadalom pedig ez esetben is homokba dugja a fejét…
kizita 2019.12.05. 07:48:55
Ez a rendszer azokat hozza előnybe, akiket nem érdekel a gyerek, statisztikákat gyártanak,portfóliót írnak, megfelelnek, és a gyerekkel nincs idejük foglalkozni.
El kellene kezdeni végre felépíteni egy teljesen más alapokon nyugvó oktatási rendszert, amit nem egy bürokrata az íróasztal mellől, vagy egy egyetemi professzor a katedrájáról vezényel le, hanem egy olyan csapatot létrehozni, amelyben a gyakorló tanárok legkiválóbb képviselői is ott vannak. Az oktatás elsősorban szakmai feladat, nem a politikának kellene meghatározni, hanem a legkiválóbb tanároknak.
A sikertelenségünk legfőbb oka az, hogy mindig a politika képviselői voltak a főokosok, a hozzáértőket pedig kigolyózták. Évtizedek óta ez történik velünk.
Az eredmény mindannyiunk felelőssége.
Szülőknek, nagyszülőknek, tanároknak, gyerekeknek együtt kell kikényszeríteni a változást.
Gyáva nemzetnek nincs jó iskolája.
DFK 2019.12.05. 10:02:02
TTTamasss 2019.12.05. 11:58:54
Hogy te milyen ügyes vagy! Gondoltál már arra, hogy tanárnak menj?
Amozgastorvenye 2019.12.05. 13:38:04
Before · http://azbeszt.blog.hu 2019.12.06. 03:24:53
De te meg azt ne gondold, hogy azért, mert a saját gyerekednek, szemtől-szemben, kettesben hatékonyan el tudsz magyarázni valamit, az azt jelenti, hogy te jobb tanár lennél, vagy egyáltalán alkalmas az oktatásra. Csináld ugyanezt nap, mint nap, harminc gyerekkel, akinek jó, ha a fele figyel, próbálj ebből megélni, aztán lesz összehasonlítási alapod.