A Mozgás Törvénye

Sikentáncz Szilveszter neve talán nem ismeretlen a néptáncot és a népzenét kedvelők körében. Az egykori siófoki táncos mindig mert nagyot álmodni és mindig megtalálta az utat az álmai megvalósításához! Ma is fáradhatatlanul hisz és dolgozik! Sokrétű munkájának központjában mindig a közösség áll. Megálmodja, kitalálja, megcsinálja! Táncol, tanít, szervez, tárgyal, utazik, mentorál és mindig van egy jó sztorija, amivel szórakoztatja a hallgatóságot. Budapesten az Örökség Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Népművészeti Egyesület irodájában találkoztunk, hogy olyan dolgokról beszélgessünk, amik sokunkat érintenek!

Hogyan bírod a karantén alatti tánctalanságot?

Nagyon jól! Mert nagyon sok olyan dologra van időm, amire az elmúlt időszakban egyáltalán nem jutott.

Gyakorlatilag minden tevékenységedet fel kellett függeszteni. De mi is ez a minden?

Alapvetően három dologból tevődik össze a tevékenységem. Az Örökség Egyesület ügyeinek az intézése, a Kárpátalja Néptáncegyüttes vezetése és persze igyekszem eleget tenni a meghívásoknak tánctanárként, zsűriként, előadóként. Így aztán van bőven mit csinálni.

Mindenesetre örülök annak, hogy most volt egy kis idő az otthoni dolgaimra is, például hogy a hat éve a sarokban álló két som botomon, most már ott van az eddig szintén pihentett juhászkampó. Sikerült a karantén alatt tíz kilót fogynom, van idő futni. És a legfontosabb, hogy volt idő rendezni a gondolataimat a „hogyan továbbról”.

Mit tudsz arról, hogy hogyan indulhat újra az élet itthon a táncos közösségekben, illetve hogyan fogod tudni megoldani az Ukrajnába való átjárást?

Az itthoni szervezetek egyelőre terveznek. Az Örökség Egyesület esetében közel hatvan olyan rendezvény van, aminek az időpontját és adott esetben a helyszínét is meg kell változtatni. Természetesen alkalmazkodni kell a hazai támogatási rendszerhez is, de szerencsére az elszámolásokra félév haladékot kaptak a szervezetek. A járvány idején komoly támogatásnak gondolom a kormányzat részéről, hogy az idei évben a Csoóri Sándor nevével fémjelzett pályázaton elnyert összegekről nem kellett lemondani, mi több a következő évben is számíthatnak az együttesek és szervezetek a pályázat kiírására. Ennek örülni kell!

Nagyon sok mindent terveztünk az idei évadra. Gyermekfesztiválok, csoportos és egyéni seregszemlék, régiós és országos találkozók, versenyek többek között Szarvason és Pápán. A szarvasi verseny döntőseivel készültünk Amerikába, hogy megmutathassuk a legügyesebb gyermektáncosok és zenészek tudását az ottani diaszpórának. Talán a táborokra még van remény! Persze annak ellenére, hogy oldások következnek, ennek nagyon sok összetevője van.

Ami új az egyesület életében, de nagyon készülünk rá, az a Táncoló Éneklő Ország rendezvénysorozat. Ez a hét régióban egy-egy nagy rendezvényt jelent, ennek a szervezése már elkezdődött, de biztosan lesznek változások, mert ezek bőven 500 fő feletti programok.

Az elmúlt hónapokban arra is jutott idő, hogy alaposan átgondoljuk milyen hiánypótló dolgokkal kell foglalkoznia az Örökség Egyesületnek. Partnereinkkel belefogtunk egy jelentős szakmai segédanyag létrehozásába, melyhez előzetesen igyekszünk felmérni a közoktatási igényeket. Ehhez hamarosan összeáll egy munkacsoport. Közben a Tarsoly zenekarral, a már kiadott Nyírség-Szatmár lemez után a táncosokat segítő, további zenei kiadvány megvalósításán dolgozunk. 

Ukrajnában nagyon szigorú szabályozás van életben. Sajnos még nem látom, mikor mehetek újra, de az biztos, hogy sok mindent elölről kell kezdenünk.

Két éve jött létre a Kárpátalja Néptáncegyüttes. Honnan az ötlet, kik a megvalósítók?

Az együttes megalakulását már sokkal korábbra visszanyúló szakmai munka alapozta meg. A Pál Lajos és felesége Kati néni által elkezdett tiszapéterfalvi táborokban felnőtt táncos és zenész nemzedékek érnek itt össze. Olyan emberekkel dolgozom, akik valóban megélik a magyarságukat a mindennapjaikban és fontosnak tartják, hogy tovább is adhassák a kultúra iránti szeretetüket, tudásukat. Pál István Szalonna, a Magyar Állami Népi Együttes kiváló prímása a szüleivel karöltve pár éve elindított a beregszászi főiskolán egy mesterképzést, amiből aztán valóban, két éve, született meg az együttes. Ehhez az is segített, hogy a szászhalombattai Summerfest igazgatója, Szigetvári József, meghívta Kárpátalját egy sokrétű bemutatkozásra. Valójában ekkor jött az ötlet Pál Katalintól, hogy igazi együttes formálódjon. Első körben ez csak egy projektmunkának tűnt. Felkértek a szakmai irányításra, én pedig örömmel vállaltam és egy nagyon intenzív munka vette kezdetét. Szűk két hónap elteltével, a nulláról indulva, már egy fél órás műsorral mutatkoztunk be. Persze hiábavaló lenne a lelkesedésem, ha nincs az a fantasztikus befogadó közeg, amivel ott találkoztam!

A siker és az eredmények titka az ottani fiatalok nyitottsága, a kultúra iránti szeretete és az emberség, az egymás közötti őszinteség.

Azóta számtalan hazai programon vettünk részt, többek között a Hagyományok Háza újranyitásának ünnepén, a Táncháztalálkozón, a jászberényi Csángófesztiválon és még sorolhatnám. Külön öröm, hogy az együttes részéről a beregszászi színházzal is kialakult egy komoly együttműködés. Hálás vagyok, hogy az csapat vezetése mellett bekapcsolódhattam a Hagyományok Háza kárpátaljai mentorprogramjába, aminek fő célja az ottani gyermekcsoportok munkájának a segítése. Imádom ezt a munkát, még úgy is, hogy esetenként hosszú órákat állok a határon, akár gyalogosan is, illetve a nem túl jó úthálózat bizony embert és járművet próbáló.

Mesélj nekem egy kicsit az Örökség Egyesületről! Te vagy az elnöke, nemrég pedig új elnökségi tagokat is választottatok. Mit vársz magadtól, mit vársz az elnökségtől? Mit kell tudnunk erről a szervezetről?

Először is szeretném elmondani, hogy a tavalyi évben az egyesület névbővítésen esett át. Ez részben azért történt, mert igyekszünk egyre több határon túli magyar csoportot is bevonni a közös munkába. A szervezeti felépítés nagyon egyszerű. A vezetés egy 14 tagú elnökségből áll. Hét szakmai és hét régiós elnök dolgozik együtt. De talán nem is ez a legfontosabb.

Tudni kell, hogy az egyesület kitalálója, alapítója Foltin Jolán a Kossuth díjas koreográfus, táncpedagógus, a Nemzet Művésze, aki kortársaival felmérte, hogy a rendszerváltás után muszáj valamilyen szervezeti egységbe tömöríteni a gyermek és ifjúsági népművészetet. Ez volt a záloga annak, hogy támogatottsága és közösségi élménye lehessen ezeknek a szervezeteknek. Ez persze sokkal korábban kezdődött, talán még a hetvenes évek végén. Akkor már Matókné Kapási Jula, Neuwirth Annamária célirányos képzésekkel fejlesztették a gyerekeket, hogy csak pár nevet említsek. Az egyesületünk idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Sok mindent megélt már ez a szervezet. Voltak díszes és támogatásokkal teli idők, de ínségben is volt része a gyermeknépművészetnek. Aztán a kilencvenes évek elején ebből az „örökséges” körből kerültek ki azok az emberek, akik megálmodták és létrehozták az első alapfokú művészeti iskolákat. Ez nagyon fontos momentum volt.

Azt mondhatjuk, hogy a táncházmozgalom kinevelt egy olyan nemzedéket, akinek fontos volt a magyar népi kultúra továbbéltetése, továbbadása és képes volt arra, hogy megtalálja a módját annak, hogy ez hogyan tud a magyar köznevelés részévé válni.

Ha ezek, akkor nem valósulnak meg, egészen biztos vagyok benne, hogy nem itt tartanánk. Azt hiszem valahol valóra váltak Kodály Zoltán zeneiskolákra vonatkozó álmai a népművészet területén is.

Mit csinál az egyesület? Mi a fő tevékenysége?

Azzal a céllal jött létre, hogy összefogja a magyarországi néptáncpedagógusokat, illetve a néptánc és népzene iránt érdeklődő óvodapedagógusokat, tanítókat, tanárokat. Egy idő után, miután a néptáncpedagógus szakma kikristályosodott, történt egy kis változás, azaz letisztult a néptáncpedagógus pályára.

A fő tevékenységünk, hogy az egész országban, régiós bontásban fesztiválokat, seregszemléket szervezzünk és bonyolítsunk le. Ezek között vannak csoportos és egyéni megmérettetések. Emellett számos olyan rendezvényt támogatunk, ami nem verseny jellegű, például hazai és határainkon túli gyermektánctáborokat, találkozókat.

Odafigyelünk arra, hogy a mindenkori magas szakmai színvonal mellett a gyermekcsoportokat az általunk szervezett fesztiválokon valódi közösségi élményhez juttassuk.

Az egyesület megjelenik olyan rendezvényeken is, ahol szakmai, vagy anyagi támogatást tud nyújtani. Ilyen például több néptánc találkozó, ami egyáltalán nem verseny szemléletű fesztivál. A Szekszárdi Örökség fesztivál, a Gyulai Kőrösmenti sokadalom, stb.. Jelen vagyunk a szentendrei pünkösdi fesztiválon a skanzenben, ami elsősorban az élményekről, a családok számára nyújtott minőségi idő eltöltésére szolgál. Próbálunk anyagi segítséget is nyújtani, például a csoportok utaztatásához. Támogatói voltunk a Fölszállott a páva televíziós tehetségkutató műsornak, a Hagyományok Háza, mint kiemelt nemzeti intézmény, partnereként. Felnőtt fesztiválokra, közösségépítő céllal, viszünk gyermekcsoportokat, a kiemelkedő munkájuk jutalmaként. Ezzel is erősítve bennük a műfajhoz és a magyar kultúrához való viszonyukat.

Igyekszünk a szakmai rendezvényeink során megtalálni a megfelelő egyensúlyt a versengés és a közösen eltöltött, élményekben gazdag programok tekintetében. Táncházak, filmvetítések, közös játék segíti a csoportok egymásra találását, ismerkedését a programjainkon. Ezzel a céllal váltak több napossá és kerültek vidéki városokba az általunk szervezett antológiák. 

A gyerekek mellett fontos szerep jut a mai néptáncos világban a senior korosztálynak is! A KÖTESZ, vagyis a Kárpát-medencei Öregtáncos Együttesek Szövetsége nemrégiben alakult, ebben is van szereped! Nagyon rokonszenves a kezdeményezés, erről mit kell tudnunk?

Ez a szervezet is szűk két éve alakult. Felvetődött egy beszélgetésen, hogyha már olyan sok senior együttes van, miért nem alapítanak egy egyesületet, egy ernyőszervezetet, ami, ha másban nem is, de abban tud segíteni, hogy a kétévente megrendezésre kerülő csepeli találkozót támogathatja. Először kétkedve fogadták, de aztán csak megcsináltuk. Azért is jó, hogy végül létrejött ez a szervezet, mert azt gondolom, hogy a mai magyar gyermektáncosok elé példákat kell állítani! Az ifjúsági és a felnőtt szekció nagyon sokhelyen összemosódik és a 18-25 éves generáció pedig nem biztos, hogy mindig a legjobb attitűdöket mutatja. Az öregtáncos együttesek, meglett embereket tudnak a soraik között, legtöbbjüket bátran állíthatjuk példaként, mind emberileg mind pedig táncos szakmailag. Sok esetben kiemelkedő színvonalú produkciókat is láthatunk ettől a korosztálytól! Talán mondhatom azt, hogy a senior csoportok az urbánus hagyományőrzés kiemelt közösségei.

Nagyon sok mindenbe fektetsz energiákat, sok helyen kell jelen lenned. Vannak-e „jobb kezeid”, illetve hogyan tudsz regenerálódni, hova vonulsz vissza?

Természetesen vannak segítőim. Az Örökség elnöksége egy kiváló csapat, nagyon konstruktívan tudunk együtt dolgozni, ezúton is köszönöm a munkáját. Az egyesület vezetése ugyanakkor nem csak tisztán szakmai dolog, hanem pénzügyi és rengeteg adminisztratív munka is egyben. Ezt eddig én csináltam és a feleségem volt a legnagyobb segítségem. Az idei évben bővült a csapat egy titkárral, és még egy fővel, aki marketing tevékenységet végez. Ők óriási segítségek számomra.

Valóban sokat utazom, de ez a munkámmal jár. Sokat járok a Vajdaságba, Erdélybe, Kárpátaljára, de bármilyen meghívásnak nagy szeretettel teszek eleget. Egy budapesti lakás négy fala közül nem lehet egy ekkora szervezetet irányítani. Hiszek a személyes találkozások erejében, az emberi kapcsolatok közvetlenségében.

A regenerálódás nagyon érdekes az életemben. Volt olyan időszak, amikor egyáltalán nem foglalkoztam ezzel, mert azt éreztem, hogy nagyon rövid idő alatt is ki tudom magam pihenni. De megy az idő, az ember öregszik. Mára úgy alakult, hogy minden héten van egy kijelölt nap, amikor nem veszem fel a telefont, nem olvasok emailt, nem nyitom meg a közösségi oldalt. Ilyenkor szeretek a barátokkal beszélgetni, fürdőbe, masszázsra járni, vagy a Duna partra leülni egy könyvvel és egy pohár borral, hogy csak magam legyek a gondolataimmal. A legfontosabb pedig a kislányommal töltött idő! A családunknak van egy kis hétvégi háza is, ahova időnként vissza tudunk vonulni. De a nyaralás nem az én műfajom, egy-két nap múltán már nem tudok megülni, csinálnom kell valamit.

Mi az, amiért hálás vagy az életedben?

Hiszek a találkozásokban és a jó energiák áramlásában. Azt hiszem, azért tudok ennyi energiát fektetni a dolgaimba, mert én is bőven kapok belőle.

Az első nagy találkozás az ember életében a család, ahova születik. Vidéki paraszt szülők gyermeke vagyok, két testvérrel. Édesapámék bőven adtak útravalót az élethez. Ő mindig három dolgot tartott fontosnak a nevelésem kapcsán. A tisztességes, becsületes munkánál nincs kifizetődőbb. A másik, hogyha az ember a saját hazájában nem találja a boldogulást, akkor bajban lesz, mert a világ más tájain is így fogja érezni. És a harmadik, ami a legfontosabb, hogy a hazádról, az anyádról és a hitedről soha ne vitatkozz! Ezeket a mai napig igyekszem szem előtt tartani.

A találkozások kapcsán nagy szerencsém volt az iskolai tanítónőmmel, akitől nagyon sokat kaptam, és akivel aztán húsz év múlva Rákospalotán találkoztam újra, egy olyan iskolában, ahova rendhagyó néprajzórát mentem tartani.

A legmeghatározóbb emberek pedig a mestereim. Szigeti Angéla Siófokon, aki annak idején fiatalon felkért, hogy segítsem a munkáját a helyi gyerekcsoportokban, de ide tartozik Szabó Zsolt, akitől szintén nagyon sokat kaptam. A legfontosabb a mesterek közül pedig Papp Károly. Azt hiszem, hogy amit a Szilas Együttes élén, a különböző munkáim kapcsán, vagy jelenleg az Örökség elnökeként igyekszem megvalósítani, azok valaha az ő álmai voltak. Ő volt az, akitől azt az érzést és indíttatást kaptam, hogy én erre szeretném feltenni az életemet. Ezek az élmények és ezek az emberek a legjobb pillanatban jöttek az életembe.

1998-ban aztán felkerültem a Magyar Állami Népi Együttes tánckarába. Ez is egy nagy találkozás volt. A legkiválóbb táncosok közé kerültem, akik óriási hatással voltak rám, kiemelten Mihályi Gábor, az együttes vezetője, akivel azóta baráti viszonyt ápolunk. Nagyon tisztelem a munkáját és a szellemiségét.

11 év hivatásos tánc után pedig eljöttem és nagy építkezésbe fogtam Rákospalotán, kemény munkába kezdtem Százhalombattán, ahol az együttesvezetésről és építésről Szigetvári Józseftől tanultam rengeteget. Dolgoztam hat évig a Fóti Népművészeti Szakközépiskolában, ahol Balla Zoltánnak, mint élő legendának lehettem a kollégája, ő sajnos már nincs köztünk.

Mindig is érdeklődtem a civil világ iránt és így találkoztam Csasztvan Andrással, aki szintén egy fontos szakmai találkozást jelent a számomra, hisz maga után Ő volt az, aki engem jelölt az Örökség elnöki posztjára. Ez nagy megtiszteltetés és óriási felelősség. Foltin-Csasztvan-Sikentáncz, érdekes sor, sok munka kell még, hogy felnőjek az elődökhöz. Ezzel együtt nem csak az ő bizalmát kaptam meg, hanem egy országos szervezet teljes közgyűlését, idén februárban már másodszor.

Hálás vagyok!

Készítette: Gőbölös Gábor