Néhány idézet az elejére, az Útmutató a pedagógusok minősítési rendszerében a Pedagógus I. és Pedagógus II. fokozatba lépéshez hatodik, módosított változatából! (Annyira átgondolt a dolog hogy ÖT év alatt eddig csak HAT változat született.) 

https://www.oktatas.hu/pub_bin/dload/unios_projektek/kiadvanyok/utmutato_a_pedagogusok_minositesi_rendszereben_6.pdf

"Az egyik legfontosabb oktatáspolitikai cél, hogy a pedagógushivatást a legrátermettebb,
legtehetségesebb emberek válasszák, és a már gyakorló eredményes pedagógusok a pályán maradjanak. " (7. old.)

"A hazai pedagógusminősítési rendszer kidolgozását a nemzetközi tapasztalatok feltáró vizsgálata előzte
meg, amelynek alapvető célja tíz ország (Anglia, Finnország, Franciaország, Hollandia, Németország,
Olaszország, Románia, Spanyolország, Svédország és az Amerikai Egyesült Államok) gyakorlatának és
tapasztalatainak összevetése volt..." (7.old)

Elöljáróban ennyit. Szép gondolatok, nemzetközi kitekintés és tapasztalatok, azok magyarítása, finomítása! Igazán jól sikerült a magyarítás! Egyetlen dolgot azért kifelejtettek ebből a rendszerből... és az a hozzárendelt anyagi megbecsülés, de erről később.

Sok pedagógussal beszélgettem az elmúlt időszakban a portfólióírás rejtelmeiről, de bizton állíthatom, hogy senki sem volt elragadtatva, hogy végre foglalkozhat egy kicsit a saját életútjának remekbe szabott interpretálásával. Ugyanis nem éri meg! Sajnos ez az igazság. Rengeteg időt és energiát kell ráfordítani és valójában nem kifizetődő. Hogy miért is nem?  Kicsit bonyolult így érdemes figyelmesen olvasni. A pedagógus bérek az ígéretekkel szemben nem követték a minimálbér változásokat. A mai 149000 forint helyett a 2014-es 101500 forintos minimálbér a pedagógusbér számítási alap. Ha úgy tetszik minden hónapban 47500 forint mínuszban vagyunk mindannyian. Következésképpen, ha megszerzem a Ped II. fokozatot, akkor mivel a kategóriaugrás következtében bruttó 27405 forinttal fog emelkedni a fizetésem, így onnantól kezdve már csak 20095 forintot fizetek havonta én az államnak azért, hogy dolgozhassak neki! "Teccik érteni?!" "Maaaargit, normális?!"  Ennyit tehát az ún. anyagi megbecsülésről!!!!

A PED I. és PED II.-be lépés kötelező!!! Vagyis minden más szakmával ellentétben itt nincs megállás azok számára sem, akik nem kívánnak ezzel foglalkozni. Itt nem lehet kérem tizedesként megöregedni. A mesterfokozat ugyan már nem kötelező, de eléréséhez szakvizsga szükségeltetik, ami bekerülési költsége alsó hangon is kb. 600000 pengő magyar forint (nem számítva az étkezés, szállás és utazás, könyvek stb. költségeit a két évre, amíg egy ilyen szakvizsga megszületik!) Tessék nekem mutatni még egy olyan munkáltatót, aki a saját belső előmeneteli rendszerét úgy építi fel, hogy a munkavállalójának az előmeneteléhez szükséges iskoláit, illetve legfőképpen belső továbbképzéseit nem finanszírozza! "Teccik érteni?!" Ha mesterpedagógus akarsz lenni végezz el egy szakvizsgát sok pénzért a kevés pénzedből, hogy utána továbbra se keress sok pénzt! 

A fent hivatkozott útmutató 132 oldal terjedelmű. Kétség nem fér hozzá, hogy az összeállítóit a jószándék vezérelte. De ki fog elolvasni egy 132 oldalas útmutatót? Ez a felépítmény teljességgel gyakorlatiatlan, álságos és a meggyőződésem szerint, ahelyett hogy a célok között meghatározottan, vonzóvá tenné a tanári pályát, kifejezetten riasztóvá teszi! Szerintem ez egy teszt! Egy teszt arra nézve, hogy mikor fogy már el végre a magyar tanárok türelme. Meddig lehet velük lenyeletni a hülyeséggombócokat. Eddig jól megy, szerintem maguk sem gondolták volna, hogy ennyire jól sikerül. 

A portfólió egy mese. Amit az ember magáról ír. Azért mese mert szuperül meghatározták a mezsgyét, ami között mozogni lehet, szabad, vagy inkább érdemes. De, ha én nem tudok ilyen határok között mozogni? A pedagógus teljes lényével pedagógus. A teste, a szelleme, a gesztusai, a mozdulatai, a hangsúlya, a humora, a hite, a szelídsége, a vadsága mind-mind hozzájárulnak ehhez. Azt hiszem nem lehet fiókokba sorolni.

Több szakértő barátom segédkezett a megírás alatt. Folyton traktáltam őket. Aztán meguntam. Meguntam, hogy CSAK úgy jó, hogy EZT NEM írhatod bele, a nevek nem szerepelhetnek benne, a képeken az arcok nem látszódhatnak, a véleményed nem érdekes, a meglátásaid itt nem fontosak. Csak töltsd ki okosan hogy a rendszer lássa, hogy jó gyerek vagy! Ezt a dokumentumot a VILÁGON három ember fogja olvasni! Az egyik a pedagógus közvetlen főnöke, aki amúgy vélhetően ismeri, rajta kívül pedig KETTŐ azaz KETTŐ fő kirendelt szakértő! Ők hárman férhetnek hozzá egy élet leírt, mesés, vagy valóságos szakmaiságához. Papír alapon. És ők ez alapján fogják eldönteni, hogy az emberünk jó, vagy rossz pedagógus! Ezen kívül még a személyes találkozás alkalmával egy kicsit beszélgetnek, megnéznek két előre jól megbeszélt és megtervezett órát és BUMM már kész is a pöcsétes pappíross: PEDAGÓGUS II. fokozatba léphet, vagy valami ilyesmi. Hát nem óriási, micsoda büszkeség! Így már majdnem annyit kereshetünk, mint egy lidl-s árufeltöltő. 

Véleményem szerint, a pedagógus életpályamodell útmutatója hazudik! Nem a legrátermettebbek, hanem a legszolgalelkűbbek fogják eztán ezt a pályát választani. Akiknek elég, hogy megmondják, hogyan csináld és úgy fogja csinálni. Kihal a lelkesedés, az innováció.

A pedagógus pályán ma kétféle ember van. Az egyik a hithű, hivatástudattal rendelkező őrült, a másik pedig a teljesen kiégett, vagy afelé nagyon jó úton haladó változtatásra képtelen.

Nem túl reményteli. Hazudik mert, ha azt akarnák, hogy a pedagógusok a pályán maradjanak, azért látható intézkedéseket tennének! Hazudik, mert ez a rendszer az életpálya modellt is beleértve nem emelni kívánja a pedagógus pálya presztizsét, hanem egész egyszerűen a legmegalázóbb helyzetbe hozza, amikor a postások és a rendőrök, vagy egy auchan-os pénztáros sajnál meg minket! Ha valóban azt szeretnék, hogy maradjunk, nem bagóért dolgoztatnának minket és nem kellene külön a dilettáns kis módszereik szerint papíron munkaidőt elszámolni a szarul szerkesztett excel-tábláikba, mikor az általuk megrendelt KRÉTA rendszer szuperül kiszámolja és nyilvántartja a munkaidőnket. Nem kellene statisztikákat gyártanunk a semmiről, majd azokat újra megcsinálni még egyszer és újra, és újra, és újra... Minden óraadó tanárnak lenne az adott hónapra érvényes szerződése és megkapná időben a fizetését. Nem szaroznának a munkába járás elszámolásának az adminisztrációján, hanem örülnének, hogy egyáltalán még van ember, aki bemegy egy iskolába dolgozni! Megfizetnék a technikai dolgozókat és minden erejükkel azon lennének hogy az iskolák helyzetét és munkáját könnyítsék és ne nehezítsék. Van az a szép régi mondás, ha nem tudsz segíteni, legalább ne akadályozz! Hazudik, mert, ha valóban a pedagógus pálya presztizsét akarnák emelni, akkor a kormánypárti "újságírok" nem gyaláznák a tanárokat, akik esetlegesen rávilágítanak a rendszer hiányosságaira. 

Sajnálom. Sajnálom, mert én szeretem a munkám és a hivatásomnak tekintem. Sajnálom, hogy a komcsi tempó kerül előtérbe, a központosítás és az ellenőrzés. És van pofájuk beleírni azt a 10 országot, amit megvizsgáltak! Az ott megkereshető tanári fizetéseket azt hiszem kifelejtették. Volna javaslatom hogy ezzel a modellel mit kezdjünk, de az pillanatnyilag eretnekségnek tűnne. Sokkal gyakorlatiasabban kellene hozzányúlni a rendszerhez! Látogatni, beszélgetni, érdeklődni, ki-mit-hol-hogyan csinál jól! Engedni azt, ahol szépen és jól csinálják, példaként mutatni! Megbecsülni a munkát és megfizetni, valóban differenciáltan! DE nem ilyen humbukk módon, mint ebben a rendszerben, mert ez egészen egyszerűen egy vicc! 

 A napokban megkaptam az értesítést, hogy a minősítésem április 20-án esedékes! Ez azért nagyszerű hír, mert így csak kilenc hónapot kell várni a fizetésemelésre. Pont, mint egy gyermek születésére, hát nem aranyos?!