Biztosan emlékszik mindenki gyerekkorából a régi viccre: "- Hány rendőr kell egy villanykörte kicseréléséhez?" Na nem a rendőröket szeretném most elővenni, ne tessenek félreérteni. Arról szeretnék írni, hogy a 21. század hajnalán, Európa közepén, hogyan lehet maximalizálni egy egyszerűnek tűnő műveletben való résztvevők számát!
Ha ezt otthon szeretnénk megoldani, nincs más dolgunk, mint körbenézni a lakásban és a kiégett izzó helyett, elővenni egy tartalékot a szekrényből, vagy, ha otthon esetleg nincs akkor leszaladunk a legközelebbi boltba és beszerezzük. Ha extra igényeink vannak és környezetbarát, energiatakarékos, led izzós, selyemfényű, rusztikus külsejű, nagyon márkás égőre lenne szükségünk az is beszerezhető a legközelebbi nagyáruházban. Az ilyen készség 88 és 21704 forint között elérhető. Minden csak pénz kérdése.
De nem az iskolában!
Bizonyára mindenki hallotta már a bűvös "bürokráciacsökkentés" kifejezést! Ez nem csak amolyan politikai lózung, nem csak hangzatos ígéret, ez napjaink valósága, ami mindenkit érint, hiszen azt szeretnénk, hogy a sok-sok technológiai vívmánynak és a szervezés mind magasabb színvonalának köszönhetően életünk egyre könnyebbé, egyre jobban szervezetté váljon minden tekintetben.
Nézzük csak mi történik egy mai magyar iskolában, ha mondjuk a vécében kiég egy izzó.
A tanár, vagy a diák észreveszi, hogy a pisiléshez készülődve sajnos minden próbálkozása ellenére, nem tudja felkapcsolni a lámpát a mosdóban. (Ami nem baj, mert így legalább nem látja, hogy egyébként vécépapír sincs a helyiségben.) Szól a karbantartónak, hogy mi a probléma és legyen szíves kicserélni az izzót. A karbantartó elmegy az igazgatóhoz, vagy annak helyetteséhez és vázolja a helyzetet. Az igazgató megkéri a karbantartót, hogy menjen el a boltba, nézze meg, hogy mennyibe kerül a szóban forgó eszköz és kérjen róla egy árajánlatot. (Tegyük fel, hogy nem a leggagyibbat választja és 1000 forintba kerül az égő.) A karbantartó visszamegy az igazgatóhoz az árajánlattal, aki megkéri az iskolatitkárt, vagy a helyettesét, hogy írjon (az arra külön kialakított internetes felületen) egy kérelmet a fenntartónak, hogy beszerezhessük az égőt. Az iskolatitkár a megadott felületen kitölt egy formanyomtatványt, melyhez külön iktatószámot rendel, majd kinyomtatja azt és aláíratja az igazgatóval, lepecsételi, majd beszkenneli és csatolva az árajánlatot és a kérelmet elküldi a fenntartónak. A fenntartónál először egy referens tekinti meg az ügyet, ha ő jóváhagyja, továbbmegy egy gazdasági felelőshöz, ő is megnézi, ő is jóváhagyja, majd a fenntartó élén álló igazgató aláírja, engedélyezi. Ezt látja az iskolatitkár az arra kialakított felületen és szól az igazgatónak, hogy "Hála Istennek!" megkaptuk az engedélyt a körtére. Az igazgató örömmel hívja a karbantartót, hogy most már gond nélkül mehet a boltba és az előzetesen kiválasztott égőt, számla ellenében elhozhatja abból az 50000 forintból (sic!) kifizetve, amit az iskolák egy hónapra ellátmányként kapnak. A karbantartó szalad, választ, fizet, hoz, cserél, kapcsol és már világít is a selyemfényű csodálatos izzó az apró helyiségben, ahová még a király is gyalog jár.
Hát nem csodálatos?!
Milyen egyszerű?! Milyen arcpirítóan egyszerű?! Hogy korábban nem is gondoltak erre?!
Szinte hihetetlen, hogy volt idő, amikor egy igazgató, csak úgy, ukk-mukk-fukk fogta magát és önállóan eldöntötte, hogy kell egy izzó! Micsoda felelőtlenség volt ez akkoriban!
Beláthatjuk, hogy az idő meghaladta ezt a régimódi gondolkodást. Mert, ha nem tartjuk be a fenti 32 lépést, vagy esetleg össze-vissza keverjük, vagy ne adj Isten, galád módon veszünk egy izzót a rendszert megkerülve, a gyerekek sosem fogják összepisilni az egész vécét abban a pár napban, amíg ez a rendkívül kényes procedúra le nem zajlik!
Nah kérem eztán, ha vesznek valamit, gondoljanak csak bele, milyen kivételesen régimódiak és mennyire terheltek azzal, hogy folyton önálló döntésekre kényszerülnek, tele felelősséggel, kihívásokkal és a piac önmagában hordozott bizonytalanságával.
Gyertyát az iskolába! Vagy legyen minden vécében felmosó.... ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.