A Mozgás Törvénye

Ákos öcsémmel gyerekkorunk óta együtt táncoltunk hosszú éveken keresztül! Sokáig koptattuk együtt a parkettet, viszont néhány éve egy nagy váltás következett be az életében, és a színpadról egyenesen a sárba sétált „dagonyázni”! Hogyan jut el az emberfia a bőgatyától a kompressziós zokniig? Miért húz valaki 20 év táncolás után futócipőt a csizma helyett és veszi nyakába az erdőket, mezőket? Erről beszélgettem a testvéremmel, Gőbölös Ákossal.

Mi is történt pontosan?

A néptánc az életemben meghatározó szerepet játszott, hiszen 7 éves koromtól kezdődően heti rendszerességgel jártam táncpróbákra. Az évek alatt együttesről együttesre, mestertől mesterig haladtam előre azokkal a társakkal együtt, akiket a mai napig is barátoknak tekintek. Aztán elértem egy olyan pontra, ahol választanom kellett a továbbtanulás és a tánc között. Ekkor az iskola és ezzel együtt a tanítás tanulása került ki győztesen. Ám mikor évekkel később visszatértem a tánchoz és az anno otthagyott csoporthoz, már nem ugyanazt a közeget találtam. Túl sok minden változott ahhoz, hogy ugyanolyan jól érezzem magam benne.

Természetesen a folklórt a mai napig őrzöm a szívem egy szegletében, és bármikor szívesen veszek részt egy táncházi mulatságon, de a fő csapásvonal megváltozott. Új hobbi lépett a tánc helyébe.

Hogyan alakult ez a váltás, illetve mik az előzmények?

Tudtam, hogy a tánc befejeztével nem szabad elülni a fotelba, és csak a tévét bámulni. Bele kellett kezdenem valamibe, ami pótolni tudta azt a mozgást, amit addig a heti három tánc próba biztosított. Akit egészen fiatal korától kezdve úgy formálnak, alakítanak, hogy a mozgás a mindennapjai szerves részét képezi, az egyszerűen nem tudja azt megtenni, hogy egyik napról a másikra lenyugszik, nem mozog, leáll. Az ilyen embereknek igénye van a mozgásra.

Miért pont a futás?

Amikor elkezdtem futni, nagyon sokszor találkoztam ezzel a kérdéssel. Minden érdeklődőnek a következőt válaszoltam mosolyogva: úszni nem tudok, biciklizni pedig nem szeretek. Így maradt a futás. Bár természetesen választhattam volna bármi mást, mondjuk a golfot vagy a teniszt is, de mindenképp egy olyan sportba szerettem volna belekezdeni, ami nem támaszt velem szemben időbeli kötelezettségeket. A futás – az előbb említett kettővel ellentétben – pontosan ilyen. Míg egy teniszedzés teszem azt 60 perc, minden kedden és csütörtökön 17 és 18 óra között, addig a futásnál szó sincs ilyesmiről. Cipőt bármikor húzhatok és útra kelhetek. Nincs limit, hogy mennyi a minimum: vagy addig mész, ameddig van benned szufla, vagy épp csak annyit, ami belefér a délelőtti teendőid után, de még az édesanyád ebéd-meghívására való érkezés előtt.

Hogyan jött a képbe a terepfutás, pontosabban a Spartan Race?

Egy fodrászszékben ülve hallottam először Spartan Race-ről. A fodrászom fia és baráti társasága már túl voltak egy-két ilyen jellegű versenyen, és mivel Zsuzsa tudta, hogy én is szeretek futni, javasolta, hogy talán ezt is kipróbálhatnám, nekem is biztosan tetszene. Mikor hazaértem, azonnal rákerestem a youtube-on a Spartan Race-re és talán mondanom sem kell, hogy szerelem volt első látásra. Ezt követően azonnal felkerestem a hozzám legközelebbi, ezzel foglalkozó edzőt, Zborai Tamást, aki a szárnyai alá vett és a mai napig igazgatja a versenyzői dolgaimat sok más sporttársaméval együtt.

Az első közös edzésünk ’16 februárjában volt, és március elején már büszkén és nyakig sárosan ugorhattam át a célvonalat szimbolizáló tüzet Visegrádon az első Spartan versenyem végén.

 Miért kínozzák magukat az emberek pénzért kint a hidegben órákon keresztül?

El kell jönni egy versenyre, és meg kell tapasztalni a saját bőrödön. De viccet félretéve, ha úgy érzed, hogy életedből hiányzik az adrenalin és a vágy az iránt, hogy átlépd saját magad és a határaidat, akkor ez egy remek lehetőség.

Mi az, amit ad neked a futás?

Talán úgy tűnhet, mintha ezzel most cáfolnám a fentebbi önmagamat, de erre a válaszom az, hogy rendszerességet. A tudat, hogy ha nem akarod az addigi munkádat „kidobni a kukába”, újra és újra el kell indulnod futni/mozogni, hiszen ez a jó pap holtig tanul tipikus esete. Mindig tudsz jobb lenni. Mindig van lehetőség az addigi rekordjaidat megjavítani. És mindig lesz egy eggyel hosszabb versenytáv, amin el lehet indulni.

Mit jelent számodra?

Manapság nagyon trendi kifejezés az „énidő”. Nekem pár apróság mellett a futás jelenti igazán az énidőt. Ilyenkor magamat építem, arra törekszem, hogy jobb legyek, mint előtte nap voltam.

Kinek ajánlanád a terepfutást?

A terepfutás nagyon sok szempontból más, mint a „sima”, hétköznapi futás. Ha a mozgás-kedvelő mindig csak aszfalton és/vagy rekortánon fut, akkor a mozgásritmusa és ezzel együtt az izomzata is rááll erre a kondícióra; mindig ugyanazokat az izomcsoportokat fogja használni. Ellenben a terepfutás bizonyítottan több izomcsoportot dolgoztat meg (többek között a talaj-egyenetlenségekből fakadóan), valamint folyamatos ritmusváltásra is sarkall a szintek miatt.

A terepfutás nekem például a Spartan Race-ekre való felkészülés miatt került fókuszba. Azóta már csak ritkán megyek futni aszfaltra vagy rekortánra. Ha lehetőségeim engedik, azonnal húzom fel a terep cipőmet és megyek ki a természetbe. Erdők, hegyek, völgyek, ösvények… Én ezeken a helyeken érzem igazán otthon magam.

Változatos, ingergazdag, minden alkalommal képes elvarázsolni.

 Kinek ajánlanád a Spartan Race-t?

A sport mindenkié! Az eddig általam teljesített 13 Spartan verseny alatt láttam nagyon sok és nagyon különböző versenyzőt. Van olyan, aki már-már Leonidászt megszégyenítő izmokkal rendelkezik, és úgy suhan át az akadályokon, mintha azok ott sem lennének. Van olyan, aki egy lábbal, két mankóval teljesíti a versenytávot. Van, aki mások számára döbbenetesnek tűnő túlsúllyal áll oda a rajtvonalhoz és a verseny végén büszkén ugrik át a tűz felett. Ebből fakadóan én azt mondom, hogy mindenkinek ajánlom, aki kedvet érez az életmódváltásra. De egy Sprint táv (5+ km, 20+ akadály) akár egy egyszeri, jó kedélyű hétvégi sport-programnak is betudható. (Természetesen minimális szintű felkészülést az is igényel.)

Lehetsz ügyvéd, családanya, kőműves, tanár vagy bolti eladó… Ha megvan benned a kellő elszántság és tisztelet a sporttal szemben, akkor ott a helyed a mezőnyben!