Van egy gonosz mondás. "Aki tudja csinálja. Aki nem tudja tanítja. És aki még tanítani sem tudja, na az zsűrizi." Ez persze ebben a formában természetesen nem igaz.
Azért gondoltam, hogy írok erről a jelenségről, a zsűrizésről és az ahhoz kapcsolódó gondolataimról és érzelmeimről, mert valószínűleg mindenki, aki valaha művészeti tevékenységet végzett, már találkozott vele, így sokunkat érint így vagy úgy a dolog.
Photo by Wesley Tingey on Unsplash
Ki a zsűri? Erre van válasz:
zsüri [ü v. ű] főnév -t, -je [e], (régies írva: jury is) Általában alkalmilag választott testület, bizottság, amely megbízása alapján vmely (vitás) ügyben dönt, határoz. Kisorsolták a zsüri tagjait. Beválasztották a zsüribe. || a. Kül. <kiállításon, pályázaton> művészeti alkotások, ipari termékek, állatok, teljesítmények stb. megbírálását, minőségi rangsorolását végző bizottság; bíráló bizottság. A kiállításra beküldött képek közül a zsüri ötvenet elfogadott, tízet visszautasított. A zsüri elnöke kihirdette az eredményt, és kiosztotta a díjakat a nyerteseknek. [Bíró] levelet kapott a jury egyik tagjától, aki…. a müncheni szép napokban a legjobb emberei közé tartozott. (Ambrus Zoltán) A pesti festők és szobrászok mind … veszekednek a zsűrivel. (Gárdonyi Géza) || b. <Sportversenyen, szellemi vetélkedőn> a teljesítmények értékelését és a díjak odaítélését végző testület; versenybíróság. A zsüri döntése, ítélete. A zsüri meghallgatta a szavalóversenyre jelentkezetteket. A zsüri pontozással bírál a műkorcsolyázó versenyen. || c. (elavult) Esküdtbíróság, esküdtszék. Magyarország … a zsürit és a sajtószabadságot, fájdalom, nem számlálhatja institúciói [= intézményei] közé. (Szalay László)
Mit csinál? Ki választja, vagy ki bízza meg? Mi a feladata? Hányan vannak? Milyen szakmaisággal kell bírnia? Milyen emberséggel kell bírnia? Milyen szempontok alapján értékelnek? És MIT értékelnek?!
És még sok más kérdés is felmerül, pedig a válasz egyszerű. A zsűrit mindig az választja, aki a rendezvényt szervezi. A zsűri mindig valakinek a barátja, rokona, ismerőse, "boldog őse". Annyira kicsi Magyarország, és a benne levő különböző művészeti szervezetek szakemberei olyan kevesen vannak, hogy nem lehet nem elfogulatlan zsűrit szervezni egy-egy rendezvényre. (Ezt persze valamennyire ki lehetne védekezni, ha nem azzal kezdődne minden megmérettetés, hogy bemondják az alkotók és csoportjaik nevét.) De ezzel sincs semmi probléma, hiszen a "zsűritag" maga a szubjektivitás
‘alanyiság’; ‘egyéni, személyes (és esetleg elfogult) nézőpont’
Rengeteg zsűrizésen vettem már részt. Volt, hogy görcs állt a gyomromba és reszkettem, mint a kocsonya. Volt hogy lazán, mosolyogva hallgattam végig az ítészek ránk vonatkozó mondandóját. Volt, hogy nevetés, jó hangulat áradt a zsűriszóbából és volt, hogy valaki sírva rohant ki, mert megalázták, és még olyan is volt, hogy valaki inkább hazament, megelőzvén a tettlegességet, mert vérlázítónak érezte, amit és ahogyan megfogalmaztak a munkájáról.
A gyerekekkel való foglalatoskodásom során is sokfajta zsűrizést hallottam már. Sokféle emberrel találkoztam, aki engem, a munkámat és a tanítványaim munkáját értékelte. Én is voltam ebben a cipőben, én is kaptam zsűrii feladatot már életem során.
Ami mindig elsőre szembejön az az, hogy ki mennyire éli bele magát ebbe a szerepbe, illetve ki mennyire veszíti el önmagát ebben a szerepben és válik egy olykor jóságos nagyanyóvá, vagy éppen egy kíméletlen haditörvényszék bírójává. Sok esetben találkozunk az utóbbi jelenséggel. Valamiért, ha valakit zsűritagnak tesznek, megváltozik. A pozíció egyszerűen arra az időre átírja a személyiségét. Olyan szép látni azt, hogyan is bánunk egymással ilyen helyzetekben. Egy régi ismerős jön, egy barát. A zsűri kedves, megértő, sőt magasztaló, segítőkész és érdeklődő. Ismeretlen fiatal figura esetében megmondó, bíráló, érdeklődő, de a kérdések már közel sem olyan kedvesek, könnyebben fogalmazódik meg az olykor bántó, sértő kritika.
Alapvető megfigyelés: a zsűri az ismerősökkel megengedőbb, az ismeretlenekkel kritikusabb. Ezt nem tényként állítom, ez a saját tapasztalatom.
Milyen lehetne az ideális zsűritag? Nem is tudom. Talán, ha azt kérem, hogy ne bíráljon, hanem segítsen, akkor valahol jó helyen kapiskálunk. Milyen érdekes, hogy mégsem segítő testületnek nevezzük hanem kvázi bíróságnak - hiszen maga a szó ezt jelenti.
Emberség, támogató hozzáállás, szakmai segítség, bátorítás és őszinte kritika, ha arra szükség van! Talán én ezt várom...
Ezt kapjuk? Időnként igen, máskor nagyon nem. Szörnyű érzés lehet, mikor az embert kinevetik, megalázzák szakmaiságában, emberiségében, mikor egymást hergelve eluralkodik a cinizmus és ebbe annyira belejönnek az ítészek, hogy már a sokadik csoportvezetőnek azzal kezdik a mondandójukat, hogy: "- Az volt a baj...., Ezzel az volt a problémám, hogy...., Az gondom ezzel....." - hogy lehet így belevágni valamibe?!
Persze tudjuk, hogy a zsűritagokat is végletekig kizsigerelik, mert egységnyi idő alatt kell befogadhatatlan mennyiségű, ilyen-olyan minőségű produkciót magukon átszűrniük. Igaz, mondhatnák azt is, hogy bocsánat, de szerintem én erre alkalmatlan vagyok. (sajnos azt hiszem ezt kevesen vállalják fel, mert a hiúságát mindenkinek legyezgeti azért, ha ilyen testületbe kerül) Szóval szabad-e belegázolni emberekbe? Szabad e elvenni a kedvét bárkinek is? Szabad-e valakit kinevetni, megalázni, lebarmolni, elküldeni? Hát a közös érdekünk nem az, hogy az ilyen seregszemlék alkalmával megtámogassuk egymást abban, ami jó és kijavítsuk azt, aminek jobbnak kellene lennie?! Így is kevés a pedagógus, a művészpedagógus még kevesebb! Bátorítani, segíteni, dicsérni kell, ami jó, mert ez vezet előre. Ha csak annyi jót találunk egy előadásban (legyen az dráma vagy tánc vagy bármi más), hogy egyáltalán létezik az a csoport és dolgoznak, együtt vannak, egy közösségben valami jó ügyért közösen tesznek, akkor azt kell kiemelni először és megtámogatni és csak azután elmondani, hogy miken kell, vagy volna érdemes, a későbbi sikerek érdekében, változtatni!
Mi magunk, csoportvezetők, pedagógusok is látjuk azt, hogy adott esetben mi nem működik, min lehetne, vagy kell változtatni! Nem vagyunk sem hülyék, sem dilettánsok. Csak segítségre váró, bizakodó pedagógusok vagyunk, akik az életük egy részét arra áldozzák, hogy a pökhendi, vagy épp bájos zsűrinek egyáltalán legyen kiről és miről véleményt formálnia! Egymásért kell dolgoznunk és nem egymás ellen! Azért, hogy minél többen, minél magasabb színvonalon képviselhessük a magyar kultúra sok-sok szegmensét!
Felmerül persze még valami, a csoportos megmérettetések esetében. A szervezés nehézségei, esetleg az anyagiak miatt, a csoportok és vezetőik sem láthatják egymás munkáját teljes egészében. Ez több szempontból is nagy probléma. Nagyban segítené a zsűri munkáját, ha mindenki mindenkit láthatna és önmagában is értékelne. Esetleg a későbbi értékelésen külön magyarázat nélkül is tisztába kerülnének, vitás, vagy kényes helyzetek. Szerencsésnek tartanám minden fesztiválon egy olyan díj létrehozását, melyet a résztvevő csoportvezetők szavaznak meg titkosan egynek, maguk közül, illetve a résztvevő csoportok választhatnak egyet, maguk közül, akit az adott fesztiválon a legjobbnak láttak, éreztek. (A kettőnek közel sem biztos, hogy azonos volna a nyertese) Azt hiszem egy jól kitalált rendszerrel ez kivitelezhető volna és talán hitelesebb képet mutat arról, hogyan is látjuk mi egymást.
(Tudjuk, hogy a meghívott értékelők nem mindig ismerik a csoportok működése hátterének minden részletét és adott esetben nincsenek tisztában azzal, hogy az értékelendő produkció milyen körülmények között jött létre és mennyi áldozat, munka és minden más van benne. A színpad ilyen "műfaj", ilyen tér, akkor és ott kell jónak lenni. Ezt mi is tudjuk. De talán a gyerekek esetében lehetünk megengedőbbek, azt hiszem. Tessék kérem kérdezni, és a csoportvezetők készségesen fognak válaszolni, abban biztos vagyok!)
Zárásképpen minden fesztiválozónak jó hangulatú, valódi szakértői zsűrizést kívánok mindenkorra, sok-sok segítséggel, támogatással, megbecsüléssel és igazi jótanácsokkal! A mindenkori zsűri figyelmét pedig szeretném felhívni, hogy nem bírói, hanem segítő testületekre van szüksége a csoportvezetőknek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.