2019. október 2. Nem is emlékszünk már, hogy a nap sütött-e ránk, vagy az eső esett a nyakunba, de egy biztos, az életünkben egy csapásra semmi sem változott. Az iroda jó illatú, kiszellőztettek, a gyerekek vidámak, a kollégák jó kedvvel érkeznek. A reggeli tesz-vesz után papírok kerülnek elő. Rengeteg papír.
- Mi ez? - kérdezi valaki.
- Kinevezésmódosítás! - hangzik a válasz.
A szemek egyszerre mind felcsillannak! De a tapasztalati úton szerzett bizonytalanság azért ott ült mindenki arcán. Ki-ki maga elé húzza a saját papírját, mert TITKOS! Senki sem láthatja a többiekét. Az is csodálatos, hogy a sajátját láthatja. Olvasnak. Mindenki böngészi a számokkal teli papírokat. Egy oldal, négy példány. Színes papír. Erre különösen ügyelni kellett, mert "szép" a logó és annak látszódnia kell! A cím hatalmas betűkkel: KINEVEZÉSMÓDOSÍTÁS. Rövid időn belül hümmögő értetlenkedő arcok néznek egymásra kérdőn:
- A tiéd változott?
- Nem. Miért, a tiéd?
- Az enyém sem. Te érted?
- Nem.
- Én sem.
Ekkor közbevág egy hang:
- Kérlek, mind a négy példányt írjátok alá! Hármat vissza kell küldeni, egy a tiétek marad.
- Mi marad a miénk?
- A papír.
- De hát nincs változás!
- Ne nekem mondjátok, nekem csak alá kell íratni.
- Akkor kinek mondjuk?
- Nem tudom, nekem ne!
Halk morajlás. Van, aki dühösen, van, aki a kényszeredett röhögését visszafojtva szignózza a példányt arról a SEMMIRŐL, ami a mai nappal ünnepélyesen, négy példányban, színes lapon, sok törvényre hivatkozva egy csapásra nem változott meg.
Valaki bátortalanul megkérdezi valaki mástól:
- Szerinted kitől kell megkérdezni, hogy mi történt?
- Szerintem X-től ...
Internet. Honlapkeresés. Elérhetőségek. Telefon. Kicsöng. Felveszik. Kedves, fiatal női hang:
- Jó napot kívánok X vagyok, miben segíthetek?
- Jó napot kívánok, érdeklődni szeretnék, hogy az október másodikán aláírt kinevezésmódosításra miért volt szükség, mikor a feltüntetett régi és új juttatás megegyezik? Tessék mondani ez mi?
Rövid csend a vonal végén, szinte érezni a hölgy mosolyát a telefonban.
- Hát... Hát ez pont az... - most már a hangján is hallani, hogy nevetne, de nem teheti.
- Ez a SEMMI?
- Igen, ez a SEMMI. Valóban nem változik SEMMI, de tudja nekünk, minden év elején generálnunk KELL egy ilyen iratot. - mondja kissé szabadkozva, a nevetéssel küzdve.
- KELL?
- Igen.
- Miért KELL?
- Nem tudom, KELL.
- Értem. Köszönöm. Viszhall!
Itt már mindenki dől a röhögéstől.
- Na mit mondott?!
- Hogy KELL és kész.
- Áááááá, így már érthető! Akkor jó. Látod mondtam én, hogy mindenre van magyarázat!
Mindenki megkönnyebbült, mert végre megértették, mire ez a nagy felhajtás. A KELL nagy úr, ezt mindannyian tudjuk. Köszönjük. Aztán kaján vigyorral az arcán szépen mindenki továbbment ...
(Digitális fejlődés, környezettudatosság,bürokráciacsökkentés. Ha a 2018-as adatok szerint még mindig 76461 tanár dolgozik az országban, akkor sima A4-es lappal számolva ez pontosan 1526,16 kg papír, ami kiterítve 19115,25 nm, és az egész a SEMMIRŐL szól! 
Magyarország én így is szertelek! 
)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.