Július 24-én hárman vágtunk neki az útnak Feketelak felé. Hosszú és meleg út volt, de mikor odaértünk Szamosújvárra már izgatottak voltunk, mi vár ránk a következő napokban. Én magam még sosem vettem részt hasonló jellegű táborban, illetve ez így nem igaz, a jellege talán hasonló volt, alkotással teli, mégis ez a hét összehasonlíthatatlan.
A szamosújvári Téka Alapítvány finanszírozásával Debreczeni Orsolya és Budai Anna szervezésében immár hatodik alkalommal jöttek össze a fiatalok és az alkotóművészekből álló mentori csapat Feketelakra.
Hosszasan vezet az út a városból a falu fele. A felújított aszfalt,csak úgy repít magával. Körben hegyek, tavak és ismerős, szép emlékeket is jelző táblák Szék és Palatka irányát jelölve. A tábor a falu tetején van, a Búza felőli oldalon. Kellemes érzés belépni az udvarra. Szemben egy nagy csűr, jobbra a főépület zöld falai nyugalmat sugároznak, mögötte újonnan épült, a kényelmet szolgáló vizesblokk. Minden épül, minden szépül. A tábor közepén hatalmas tűzrakóhely, igazi SZER helye! A főépület előterében fedett tornác, ami a hét folyamán a stáb diskurzusainak a helyszíne lett.
A résztvevő 27 gyermek zömmel szamosújvári középiskolás, magam két lányt vittem az abai Atilla Király Gimnáziumból. A mentorok Farkas György filmrendező ("képfelelős"), Márton Evelin rádiós szerkesztő ("irodalomfelelős") és Gőbölös Gábor néptáncpedagógus (Gyuri szerint a "tornatanár") valamint Viki, Gyuri felesége, aki simogatóan bájos jellemével különösen nyugtató hatással volt a gyerekekre és ránk egyaránt.. A friss húst én jelentettem a hármas felállásban, a többiek már rég ismerik egymást. Emellett a családiasság jegyében, a szervezők, mentorok apróbb-nagyobb gyermekei, akik energiáikkal felvillanyozták az egész tábort.
A tábor alaptémája a négy elem (tűz víz föld levegő) feldolgozása, különböző szempontok szerint. A gyerekeket egy rövid ismerkedés és átmozgatás után különböző, a jegyeknek, elemeknek megfelelő csoportokba osztottuk és utána külön-külön dolgoztunk velük! Vizsgáltuk a minket körülvevő világot több szempontból, vizsgáltuk a megjelenési formákat, az elemek önmagukhoz és egymáshoz való viszonyát. Beszélgettünk játszottunk, romboltunk és építettünk! Hagytunk időt gondolkodni, elmélyülni, de kemény fizikai munkát is végeztünk. Az egész tábort átlengte a humor, amely a végén gegfilmek formájában öltött testet... Nagyokat nevettünk, olykor vitatkoztunk, mint ahogyan az egy rendes táborban szokás, ha sokféle ember összejön!
De, ami a legfontosabb, hogy végig szeretetteljes maradt a légkör. Odafigyelés és a méltóság volt jellemző. Hosszas gyakorlatok után, egy film is összejött, melynek szövegét, képét, mozgását a gyerekek a mentorok segítségével hozták létre, közösen!
Persze voltak kudarcok és meghiúsult tervek, de összességében sikeres tábort zártunk az ötödik napon. Fáradtan és elcsigázva még egy utolsó nagy rohammal egy hatalmas vízi csatát csaptunk az udvaron lemosva magunkról a hét porát, hogy frissülve indulhasson az egész csapat hazafelé.
Szép emlékek, nagyszerű élmények kapcsolódnak ehhez a táborhoz és szívből reméljük, hogy jövőre újra találkozhatunk!
Aki teheti, keresse fel a Téka Alapítványon keresztül a Feketelaki Táborközpontot, mert nem fog csalódni. És ha eljutott oda, keresse meg a gyerekek által állított emlékpadot a kertben, üljön le egy pillanatra és csak nézzen be a völgybe! Életre szóló élményben lesz része!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.